Tabir Katóca

Tábi Józsefné Kati vagyok. Tabir Katóca az írói nevem. Salgótarjánban születtem 1972-ben, szívbetegen. Jelenleg is a szülőfalumban élek (Ságújfalun), férjemmel és két nagyfiammal. Soha nem tanultam a költészet mesterségét. Négy éve kezdtem verseket írni. Az interneten kerültem közelebb a versekhez, ahol a véleményem szerint tehetséges fiatalokat biztattam a versírásra. A nagyobb hatás érdekében magam is verselni kezdtem.2017. februárban megjelent "Szívem látomása" címmel megzenésített verseim Németh Nyiba Sándor előadásában. 2017. tavaszán létrehoztam egy internetes csoportot ( Kulturált Költők & Művészek Társasága ), amely azóta aktívan működik.
Jelenleg tagja vagyok az Aranyosapáti Irodalmi társaságnak és a Krúdy Gyula Irodalmi Körnek. Ez számomra nagyon nagy megtiszteltetés. A 38. éve jól működő Krúdy Gyula irodalmi kör után érdeklődők, nemcsak irodalmi műsorok, különféle kiállítások, a Tv, rádió és a sajtó beszámolóit követhetik figyelemmel az interneten, de még a Youtube-on az egész világon láthatják az eredményes irodalmi esteket, könyvbemutatókat. Ami viszont nem látható a felvételeken, de számomra minden elismerés és kitüntetésnél többet ér, az a feltétel nélküli szeretet, összetartás, és a kölcsönös tisztelet ami Király Lajos (1991-től a kör elnöke), valamint Németh Nyiba Sándor (2019 márciusától a kör titkára) kitartó munkájuk érdeme.
Verseim közös antológiákban, és Irodalmi - kulturális folyóiratokban, valamint idén ősszel megjelent első önálló kötetemben olvashatók.Számomra fontos dolgok: a család, a hűség, a becsület, a szeretet, a barátság, az erkölcs és sorolhatnám a nagybetűs szavakat. Véleményem szerint a magyar kultúra szeretete nagymértékben befolyásolja a gyermekek érzelmi és értelmi intelligencia fejlődését. Ezért a jövőben is célom támogatni, segíteni a kultúrával kapcsolatos eseményeket, köröket és kortól, nemtől függetlenül a tehetséges művészeket. Mindamellett szívügyemnek érzem a beteg gyermekek megsegítését.

ÉN Tabir Katóca 2017-2020 válogatott versek 

A könyvet szerkesztette: Tabir Katóca
A borítót tervezte: Tábi Kevin
A portrét készítette: Mészáros László
© Tabir Katóca:
Én, 2017-2020 válogatott versek
Minden jog fenntartva.
Lektor: Szabó Edit Bőcs
ISBN
Nyomdai szerkesztő: Keczely Gabriella
Magánkiadás.
A nyomtatás készült a BIRÓ family nyomdaüzemében
Felelős vezető: Biró Krisztián 

Előszó helyett
Kedves olvasó!
Igen, igen, tudom! Az önző "ÉN" szó használata nem előnyös a
magyar irodalomban és a címválasztásnál is inkább hátrányt jelent.
Viszont a három év alatt versekbe foglalt üzeneteket nem tudom
másképp egyetlen szóban összefoglalni. Valamint figyelem-
felkeltés a célja. Úgy érzem, nagy baj van a világban. Számomra
fontos dolgok: a család, a hűség, a becsület, a szeretet, a barátság,
az erkölcs és sorolhatnám a nagybetűs szavakat. Véleményem
szerint a magyar kultúra szeretete nagymértékben befolyásolja a
gyermekek érzelmi és értelmi intelligencia fejlődését. Ezért úgy
válogattam ki a verseket, hogy minden korosztály találjon magának
a kötetben megfelelő témakört.
Magamról annyit, hogy Salgótarjánban születtem 1972-ben, szív-
betegen. Jelenleg is a szülőfalumban élek (Ságújfalun), férjemmel
és két nagyfiammal. Soha nem tanultam a költészet mesterségét.
Az interneten kerültem közelebb a versekhez, ahol a véleményem
szerint tehetséges fiatalokat biztattam a versírásra. A nagyobb
hatás érdekében magam is verselni kezdtem. Verseim eddig közös
antológiákban, és Irodalmi - kulturális folyóiratokban jelentek
meg. A jövőben is célom támogatni, segíteni a kultúrával kapcso-
latos eseményeket, köröket és kortól, nemtől függetlenül a tehet-
séges művészeket.
Mindamellett szívügyemnek érzem a beteg gyermekek
megsegítését.
Köszönöm, hogy tagja lehetek az Aranyosapáti Irodalmi társaság-

Versek a kötetből 

Lehunyt szemmel
Nem értem önmagamat, mitől félek,
egyszer szárnyalok, majd alig élek.
Belecsöppentem egy álomvilágba,
most felébredtem, de minden hiába!
Forgatnám vissza az idő kerekét,
de nem tudom, hogy kell, ezért félek én.
S mint a megriadt zerge, menekülök fel a hegyre,
de hiába futok, lelkem nem nyugszik, nem jön helyre..
Majd megnyílik az égbolt felettem,
Nagyapám lenyúl, s emel fel engem.
- Jöttél, Tündérkém? Már annyira vártalak!
Eltelt két év, hogy téged nem láttalak.
Hiába kérleltem annyira az Istent,
nem adott több időt, hogy veled éljek itt lent.
Ma reggel meglátta orcádon könnyed folyni,
hát engem küldött téged megvigasztalni..
Itt az õ csodája sem ér már semmit,
nekem kell könnyedet kezemmel törölni...
Te vagy a családunk legnagyobb kincse!
Ne sírj hát, angyalom, okod erre nincsen!
De szép vagy! Mutasd az arcodat!
Butaság, mitől a szíved most megszakad.
Most emlékezz arra, mit tőlem láttál,
gyermekként, s később megtanulhattál!.
Te vagy a családból olyan, mint én!
Állj ki mindig az elveidért!
Ne törődj azzal, mit gondolnak mások,
Te az vagy, kinek önmagadat látod!
Én rögtön nyakába ugrottam,
hisz oly sokszor erről álmodtam.
Nem volt már más vágyam,
csak őt még egyszer lássam!.Hirtelen felszáradt a könnyem,
amint őt megölelhettem.
- Jaj, de jó, hogy értem jöttél!
Most már ne engedj el soha többé!
- Az én szívem is erre vágyna,
de neked dolgod van még a világba'!
Mamáddal majd fentről nézlek,
Nem kell félned: óvlak, s védlek!

Tündöklő éj
Egy kis virág nyílott ki a fényben,
szeretet bontakozó tüzében.
Szikrázott minden csillag az égen,
s táncot jártunk az éjjel fényében..
Úgy fénylett az égen ezer csillag,
a hold szégyenében elkulloghat!
Beragyogta a föld minden zugát,
s táncot járt a kert, s az egész világ..
S én csak néztem ámuló szemekkel,
a fény mily erős, s hogyan emel fel!?
Pár, kedves jó szó néked mennyit ér?
A föld minden kincsénél többet ér..
Mily érdekes az emberi lélek.
Egy szó, kis mosoly, s már nem is félek!
Egyszerű a világ. Nem kel félned!
Jer közelebb, s fürödj meg a éjben..
Táncolj az égi, isteni fényben!
Bízz magadban, s a csillagos égben!
Szárnyadat nyisd ki! Szívből vágyakozz.
Érd el az eget! Ne csak álmodozz. 

Már láttalak
Álmomban már láttalak,
nem sütött még úgy a nap!
Karjaimba zártalak,
s veled kelt fel reggel a nap..
Ó milyen jó lenne,
ha az álom igaz lenne!
Ha csak engem szeretnél,
és soha el nem engednél..
Minden éjjel szárnyalok.
Sas hátán hozzád vágtatok.
De reggel mikor ébredek,
látom, hogy csak képzelet..
Álmomban már láttalak,
egy életen át vártalak.
Most végre megjöttél,
s mindent elvittél!.
Magamnak szántalak,
szívembe zártalak,
De jobban szeretlek,
így eleresztlek..
Csak egyet kívánok:
Légy boldog e világon!
Mert ha nem lennél:
Én teljesen elvesznék! 

Érintő
Egymásnak háttal
Mégis egymás mellett.
Egymással szemben
Mégis egymás ellen..
Kezét, kezembe tolja
Válla, vállamhoz érne
Ajka hódító csókja
Lelkemig égne..
Csókolj meg egyszer,
Vagy százszor!
Elvarázsol lelked,
De velem csak játszol..
Csak egy esélyt kérek.
Érintsd meg a lelkem
Ne taszíts el kérlek,
Légy ma éjjel velem!.
Ha akkor sem tetszik,
Mit néked adhatok.
Ígérem csendesen,
Szó nélkül elbaktatok..
Érints meg egyszer,
Hadd érezzem. Kérlek!
Hogy veled mennyire más,
Mert, csak ezért élek! 

Vándor szerelem
Volt egy vándor, oly nemes,
Szívében érzést ő nem keres.
Elméjében kutatván,
benne értelemre talál tán..
Önmagának párt keres,
de nincsen arra érdemes.
Bánatában rohangál,
szívek mélyén kutat már..
Minden leány rabja lett,
jó fogás ő így keres.
Rátalált egy igaz gyöngyre,
de úgy néz ki ez nem jött össze..
Pedig vágya olyan nagy,
lerombolná a hidakat.
Nincsen benne semmi kétség,
ő a földön az igaz szépség!.
Így szól a vándor a leánynak:
Csak egy percig szeress!
Míg elmondom imádlak,
míg megsúgom kívánlak!
.De a leány elfordul, terel,
érzéseit mélyen, így rejti el.
Szíve mélyén ő is tudja,
ő a lelke gyógyítója..
Csókja festené szebbre a teret,
szemében meglátja ő az eget.
Pillantását érzi az ajkán,
annyira jó, szinte fáj már..
Megriad a vándor, s feleszmél,
s tovább rohan, kutatván keresvén:
Két külön világ nem fér össze!
A szenvedélyes szenvedés, így jött össze..
Álmában néha még felriad, szíve vadul kalapál,
édes álom tovaszáll, így párnáját öleli vadul át.
Körülnéz a vándor: Nincs velem, szenvedek!
Bárcsak velem lennél, mindig csak velem! 

Elveszett percek
Apró pillanatok,
repítenek feléd.
Édes nappalok,
a vágyak tengerén..
Elveszett percek.
Mennyire várom!
Merengek csöndben:
benned megtalálom..
Hiába érezzük,
rég mind a ketten.
örömöt nem lelünk,
külön, csak egyben..
S elkalandozunk,
lopva csenjük el.
Mit már rég tudunk:
vágyunk nem múlik el! 

Jégszerelem
Jégbe zárt testem olvaszd fel, kérlek,
ha e tánc lesz a vesztem, sem félek!
Bárcsak örökké éjszaka lenne,
s jégtáncunk szerelemdalra kelne!.
Csöndes az utca, szinte már néma.
Soha sem halk, ha pulzál a véna.
Mosolyod játszik, megigéz szemed:
Olvaszd fel szívem! Fogom a kezed! 

Szeretlek akkor is
Tán nem vagyok elég jó,
kevés mi én adhatok.
Amit biztosan tudok,
veled sokkal több vagyok!
Tán nincs bennem elég hév,
egyet bizton mondhatok!
Hozhat bármi holnapod,
veled mindig ott vagyok!.
Tán felesleges a szó,
mit néked most adhatok.
Titkom mögé bújhatok,
van mit el nem mondhatok..
Tán csak veled lenne szép,
óvott, féltett holnapom.
Sorsom el nem dobhatom.
Szeretlek téged, tudom! 

Múlnak az évek
Homokszemek folynak,
peregnek az évek.
A lélekvirágnak,
már semmi nem véthet.
Mint bőrön a mély seb,
örök nyomot ejtett;
a világ lesz szebb,
ha ezt el nem veszted..
Bevésődött mélyen
egy gyönyörű érzés.
Lelked a lelkemnek:
Vigaszt ad, nem kérdés!
Mindig veled leszek,
hisz már benned élek.
Lelkem a lelkednek,
örökké a része!.
Legördülő könnyed:
- Lelkedről letörlöm
Ha dühös a szíved:
- Óvom el ne törjön.
S ha nem nyílna ajkad:
- Én szólok helyetted.
Szavam mindig halljad,
soha... ne feledjed!.
Én sem felejtelek,
hisz részemmé váltál.
S ha most kitépnélek?
Rosszabb a halálnál!
Így magammal viszem,
mit tőled megkaptam,
Magammal kell vigyem,
hisz boldog, így voltam.

Melletted leszek!

Bárcsak sejteném, s tudnám miért szeretem,
a reggeli fű üde harmat illatát.
Talán megérthetném önmagam, s nem kérdem,
mitől leszek én igazán hű, s jó barát?!.
Talán szerencsém lesz, s én is megismerem
az embert, ki bennem mélyen él, olyan rég.
Hiszem lesz még sok millió boldog percem,
hogy enyém legyen a föld, s a csillagos ég!.
Akkor biz' keringőt táncol velem a hold,
s minden ember a földön angyalként dalol!
Boldog táncot lejtek a csillagok között,
s ez a legszebb percem, mert oda költözöm!.
S jő az ítélet napja, Isten felkiált:
"Álljon melléd egyetlen igaz, hű barát!"
Én feledek mindent, s a dölyfös lelkedet,
bennem él az Isten, melletted ott leszek! 

Szív és ész
Szív és az Ész, ha harcban állnak,
egymással folyton így vitáznak.
- Ne érzelegj már folyton annyit,
tőled agyvérzést lehet kapni.
Miért kell mindenkit szeretni?
Soha nem tudsz nyugton maradni!?
Ábrándozol, s az égig szállnál,
onnét vissza jönni sem tudnál.Ott lebegnél a felhők felett,
unnád magad ahogy csak lehet.
Jézus is mindenkit szeretett,
majd vitte Ő is a keresztet..
A hősök már régen kihaltak.
Ne légy most balga! Nem hagyhatlak!
Hisz csodák már régen nincsenek.
s feletted csak a nagy fellegek.
.- Na, most már hagyd ezt abba, elég!
orrod hegye ide is elér?
Ó jaj! Elnézést Mr. Tökéletes!
Észt oszt, s ez teljesen ingyenes!
Okoskodsz, de boldog nem ésszel,
célt csak az érző szívvel érsz el...
A szépet, jót másoknak áldod,
engem meg folyton csak gyalázol.
Óh! Az ő boldogságuk fontos!?
A saját szíved lehet rojtos.
Félsz tán, ha nagyon boldog lennék,
rád szükség nincs, s hiába lennél..
A hősök köztünk még itt élnek!
Míg élek semmitől sem félek!
S csodák naponta többször vannak,
okoskodók rá nem akadnak..
Szív és az Ész, ha összevesznek,
jó napjaid néked nem lesznek.
Az erősebb lesz a te veszted,
jó döntés, hiszen nem létezhet.
Ekkor felébred bent a Lélek,
s a vitának véget vet végleg.
- Míg ti ketten meg nem egyeztek,
vígan e földön nem élhettek!
Ész és Szív most egymásra néztek,
összetartja őket a Lélek...
- Míg veletek együtt kell élnem,
megegyezés legyen ezt kérem!.
S íme, Isten lenyúl az égből,
- igyál a boldogság kelyhéből.
Téged pont ilyennek ismerlek,
Ész, Szív és a tiszta Léleknek!

A nagy talány

Mondd hihetek-e a titokzatos holdnak,
ha holnap a csillagok ölembe hullnak?
Az élet csupán csak rejtély, egy nagy talány,
és már én sem vagyok az a vidéki lány..
Szép szemedbe néztem, mely nagy titkokat rejt,
reménykedni, s bízni, ha bűvöletbe ejt.
Mi lesz ha tükörben meglátom magamat,
és a kétely széttépi minden vágyamat? 

Vállalom!
Ma szembe jött velem a gyűlölet,
S köpködte rám az apró kénkövet;
Már mardosta lelkét az irigység,
Hiszen nincs az életében szépség..
Most bűntelen kínpadra vetnének,
Rossz hatása a rideg elmének;
S már keselyűk szállnak a magasban,
Hogy hitemet agyagba ragasszam..
Leszálltak a kertekben a varjak,
Beleremegtek az aprófalvak.
Ma fekete holló járt keleten,
Hirdeti: Senkinek nincs kegyelem!.
Jöjj, te sok sebből vérző fájdalom,
Én sorsomat így is felvállalom! 

Vörös alkony

Elcsendesült minden
Ahogy a nap haladt
Terhemet nem vittem
Csak néztem álmodat.
Terveidben látom
Saját magam sorsát
Naplementét várom
S vörös alkony font át.
Fátylat bont az este
Magányos lett a hold
Fáradt égi teste
Egy új álmot sodort 

Bíbor fekete fény

Ma összecsapnak az égen
A sötétség rőt árnyai.
Lehetne a földön éden,
Ha nem lennének vágyai..
A jó a gonosszal harcol,
Ma árnyjátékot játszanak.
A homály igába hajszol,
S a csillagok nem látszanak..
Ma összecsapnak az égen,
A sötétség rőt árnyai.
Az égen látszik a szégyen,
S a vad angyalok szárnyai! 

Tabir Katóca megzenésített versei Szívem látomása 

Szaval, zene: Németh Nyiba Sándor Krúdy érmes költő

 A Videót Tábi Kevin Salgótarjáni Stromfeld Aurél Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája tanulója készítette (2017. 01.27.)